Sziasztok, Kedves Olvasók!
Amikor 2013. május 27-én hétfőn publikáltuk a blog prológusát, még egyikünk se gondolta volna, hogy ez a blog majd idővel ilyen közel fog állni a szívünkhöz. Furcsa most belegondolni, hogy mekkora űr lenne bennünk, ha annak idején nem vágunk bele ebbe, és - bár néha nyögve-nyelősen - de nem írjuk meg ezt a történetet.
Sokszor leírtuk már egy-egy Tőletek kapott hozzászólásban, hogy a történetet ketten írtuk, és teljesen függetlenül a másiktól. Semmit nem beszéltünk meg előre az alapsztorit leszámítva, és meg kell hagyni; talán ez tette az egészet olyan izgalmassá. Annak, hogy a történet végleges lezárása eddig elhúzódott több oka is van.
Először is szeretném megemlíteni, hogy bár mindig próbáltuk tartani magunkat az egy - esetleg kéthetes - publikálásokhoz, nemegyszer előfordult, hogy sajnos túlléptük ezt az intervallumot. Mindketten nagyon szeretünk írni, soha egyikünk se gondolt úgy az írásra, mint teher, vagy mint oylan dologra, amit muszájból teszünk. Ettől függetlenül sajnos mindenkivel előfordul néha, hogy akármennyire szeretne időt szakítani valamire, az sehogy nem jön össze. Mindketten tanulunk még, ez pedig azzal jár, hogy az iskolában felállított követelményeknek is meg kell felelnünk, nem beszélve a magánéleti, családi dolgainkról, amikben szintén próbáltunk maximálisan helytállni.
Nem is szentelnénk ennek több szót, hiszen most nem ez a lényeg.
A lényeg az, hogy szeretnénk nagyon szépen megköszönni Nektek, azt a közel négy évet, amíg velünk tartottatok, olvastatok minket, és nemegyszer bátorító, gyakran meglepően hosszú megjegyzésekkel ösztönöztetek minket! Tudnotok kell, hogy ha nem is mindig volt időnk arra, hogy reagáljunk arra, amit írtatok, de elolvasni mindig, mindent kivétel nélkül elolvastunk, és nagyon örültünk, hogy időt szántok rá, hogy velünk is megosszátok a véleményetek!
Bár az Epilógus már februárban publikálva lett, még mindig nem sikerült teljesen megbarátkoznunk és elhinnünk, hogy vége a blognak. A TLSP nem csak az első közös történetünk volt, de egy hatalmas mérföldkő volt a barátságunkban is, hiszen majdnem az elejétől végigkísérte azt.
Ezalatt a négy év alatt nagyon megszerettük a történetet, és bármilyen furcsán hangzik valamilyen szinten a szereplőit is, hiszen a külsejüket leszámítva, mi alkottuk őket olyanokká, amilyenek a történetben voltak. Mindemellett a szívünkhöz nőtt az írás is, így azt nem adjuk fel. A Don't deserve you című blogunkon ugyanúgy megtaláltok minket, és most, hogy a tanévet mindketten sikeresen lezártuk, már bátran kijelenthetem, hogy annak a történetnek a folytatása is hamarosan olvasható lesz a blogon! : )
A végtelenségig azonban semmit nem lehet húzni, így akármilyen rosszul is érint minket, le kell zárnunk azt a fejezetet, amit a TLSP jelentett nekünk. A weblap természetesen nem lesz törölve, a történetet a továbbiakban ugyanúgy meglehet majd tekinteni.
Még egyszer - és ezen a blogon utoljára - szeretnénk nagyon megköszönni azt a rengeteg támogatást és kedves szót, amit kaptunk Tőletek! Köszönjük, hogy mindig türelmesek és megértőek voltatok, és hogy velünk voltatok ebben a négy évben! ♥
További nagyon szép és kellemes nyarat Nektek,
Találkozunk a DDY-blogunkon! ; *
