2. Évad 25. Rész - Jobban mint valaha

HARRY STYLES

Just one yesterday

   Letörlöm az alma levét az ajkaimról, majd csámcsogva lenyelem a falatot, amit előbb haraptam. Kezemet fekete farmer nadrágomba törlöm. Szabad kezemmel felveszem az eddig pulton pihenő fekete Iphonet. Elégedetten simítok végig a képernyőjén, mintha csak gyermekem lenne akit mostantól óvni és vigyázni fogok.
     Mivel délután megelégeltem, hogy csak egy fülkéből tudok bárkit is felhívni, így meglátogattam a legközelebbi ilyen boltot. Természetesen nekem a legdrágább és a legújabb tetszett meg. Nem sokban különbözött az előző telefonomtól, de mégis sokkal jobb volt, pont ezért azonnal meg is vettem. Hazaérve kihalásztam a régi romok közül a SIM- kártyámat és beleraktam az újba. Örültem, mert minden megmaradt rajta. Az utolsó képtől, a névjegyeken keresztül, a fontos adataimig. Sajnos az alkalmazásokat mind újra kellett telepítenem, de ez nem tartott olyan sok ideig, hisz mindent tudtam pontosan, hogy merre találok. Így most büszkén csodálhatom az új telefonomat, amit - bárhogy is próbálnám megfogalmazni csak az jut eszembe, hogy -  imádok.
     Újabbat harapok a zöldellő almából, aminek a leve végig csurog az ujjaimon. Kezemről lenyalom az édes nedűt, majd nagy fordulatot véve kisétálok a konyhából. Lehuppanok a kanapéra, amiben elsüllyedek majd a Tv-re pillantok, ami szinte csak süketen megy. Ráharapok a gyümölcsre, úgy hogy azt csak a fogaim tartják, majd így hogy felszabadult az egyik kezem már könnyedén nyúlhatok az asztalra dobott távirányítóért. Feljebb hangosítom a Tv-t, bár nem nagyon érdekel a műsor. Kiveszem a számból az almát és lenyelem az utolsó falatot. Rutinosan feloldom a mobilom zárját majd szokásosan végig lapozok az összes oldalon ok nélkül. Olyan boldog vagyok, hogy végre van egy új és használható telefonom, hogy már szinte le sem akarom tenni, de muszáj lesz. Az almát szinte teljesen körberágtam, lustaságom ellenére most felkelek és visszasétálok a konyhába. Lábamat egy karra rakom, ami kinyitja a pult alatti kuka száját. Kosarasnak érzem magam mikor beledobom a csutkát, majd rácsapom a fedelet.
     Mielőtt visszaindulnék a nappaliba meghallom azt a monoton unalmas csörgést, ami egy ezer éves Nokia telefonéhoz hasonlítható. Ekkor döbbenek rá, hogy ez én vagyok, mert a csengőhangot még nem állítottam be. Tigrisként ugrok át a fotelen majd lehuppanva rá, anélkül, hogy megnézném, hogy ki is hív felveszem a telefont.
- Itt Harry beszél - kis hatásszünetet tartottam. Arcomon teljes mosoly látható - hallgatlak. - tökéletesnek mondható első bemutatkozásom az új mobilommal bármennyire is tűnik hatásosnak a másik oldalról, csak halk szuszogás és zihálás hallatszik, ami eléggé rémítő. Elemelem a fülemtől, majd a sötét képernyő után bevillan a hívó képe. - Alli? - szólok bele zavartan a vonalba. Így , hogy tudom, ő hívott teljesen megváltozik a hangulatom. Összevonom a szemöldököm. Előre dőlve térdemre könyökölök. - Haló? - a remény kezd elveszni, hogy valaha is bele fog szólni a telefonba, de most nem fogom feladni. Addig nem fogom letenni amíg nem mondd valamit.
- Szia, Harry. - hangja majdnem elcsuklik, fáradtnak és kimerültnek tűnik ahogy minden betűt kiejtve a száján sóhajt egyet. Homlokomon sorra jelennek meg a ráncok. Nem tudom, hogy most milyen beszélgetést kéne vele kezdenem, hisz nemrég még hallani sem akart felőlem, most pedig pont, hogy ő hív fel.
- Hogy vagy? - teszem fel a legalapvetőbbnek tűnő kérdést, ami teljesen sablonossá teszi a köztünk lévő beszélgetést. Újra elcsendesedik a vonal. Bármennyire is kéne rá haragudnom, amiért más fiúval találkozik, nem megy. Tudni akarom mi van vele és annyira nyomorultnak érzem magam amiért ennyire teperek utána.
- Te hogy vagy? - kérdez vissza hirtelen olyan vékony halk hangon ahogyan csak akkor szokott beszélni mikor fél valamitől.
- Én ... jól. Azt hiszem. - beletúrok a hajamba. Csak bámulok magam elé és nem tudom hova tenni ezt a beszélgetést. - Valami baj van, ugye? - Alli megköszörüli a torkát, hazudni készül.
- Semmi. - hazudik. - Eltekinthetnénk attól most egy pár perce, hogy épp utáljuk egymást és hallani sem akarunk a másik felől? - kikerekedett szemekkel pislogok magam elé. Nyelek egyet.
- Persze.
- Köszönöm. - szinte látom magam előtt szégyenlős mosolyát, ahogy épp abban a fotelben ül ahol én ültem mikor nála jártam. Térdei felhúzva, szemei lehunyva. - Harry, kérhetek még valamit?
- Még szép! - vágom rá egyből, hogy még csak meg se forduljon a fejében, hogy egy percig is tétovázok. Neki bármit megtennék. De legalább.. beszélgetünk, vagy mi.
- Mesélj kérlek valamit.
     Egy pár percig csak gondolkozok, hogy miről is kéne mesélnem. Gondolom Alli közben meg is bánta, hogy ezt kérte. Úgy tűnt már el is tűnt a vonalból, mikor találtam egy aktuális témát.
- Ma vettem egy új telefont és az eladó nem akarta nekem adni ezt a készüléket, mert, hogy ezt Ő magának nézte ki. - habár nem épp vicces sztorinak szántam ő a másik oldalról halkan kuncogni kezd amitől mosolyognom kell. Nem tudom, hogy is folytassam, de mivel megkérte, hogy meséljek , igyekszem - Elkezdtünk veszekedni az eladóval, hogy ezt nagyon benézte, mert nekem pont ez kellett. Végül a főnökével kellett beszélnem, hogy megvehessem.
- Fesztiváloztál? - hangja most szórakozottnak tűnik nem úgy mint az előbb.
- Hát ne szórakozzon már, hogy neki is ez kell. Én vagyok a vevő. - tudom, hogy nem látja , de elégedetten hátradőlök a kanapén és szabad kezemmel magamra mutatok.
- Csodálom, hogy nem dobtak ki. - felnevet amitől nekem is nevetnem kell. Ajkamba harapva képzelem el mosolygós arcát, ahogy eltakarja pedig rajta kívül - remélem - nincs is senki a szobában. Nevetésünk kezd csillapodni és elhalkul minden körülöttünk. Hallgatom hangos szuszogását, ami majdnem úgy hangzik mint mikor sírva kapkodja a levegőt. Nem merek rákérdezni.
- Alli. Ugye nem sírsz?
- Nem! - válaszol határozottan, de majdnem elcsuklik a hangja. Lesütöm a szemem. Elmosolyodok.
- Hazudsz.
- Mondtam, hogy nem! - erőszakosan tartja magát, de nem kezdek el vele ezen vitázni, mert úgy is csak az lesz, hogy neki van igaza én pedig hagyom neki.
- Rendben, elhiszem. - megint csak elcsendesedett.
     Nem szólunk semmit legalább két percig. Ujjammal birizgálni kezdem a távirányító félig leragasztott hátulját, mivel letört belőle egy kis pöcök ezért mindig ki akar esni. Már el is felejtkezem arról, hogy Alli még a vonalban van mikor újra megszólal.
- Szeretem a hangod. - kipattannak a szemeim, majd röhögőgörcsben török ki.
- Ittál, Alli? - ő is nevetni kezd és egy pár pillanatig csak fuldokló hangját hallhatom.
- Ne nevettess már! Nem!
- Pedig nem hiszem, hogy józan vagy. - nevetek markomba és várom a reakcióját ami megint csak egy jóleső nevetés. Aztán hirtelen megáll, mintha megszakadt volna a kapcsolat, de egy pillanat múlva beleszól.
- Már megint... várj.
     Az idő rettenetesen lassan haladt miután Alli eltűnt, még vonalban voltunk de csak üresen csengett. Felhangosodott a Tv amikor nem hallottam a hangját, de azt akartam, hogy jöjjön vissza, mert nagyon unatkoztam és tudni akartam, hogy hova ment vagy mi a baja, mert eléggé zaklatottnak tűnt.
- Harry? - hirtelen a vállam és a fejem között pihentetett telefon megszólalt, majd feleszméltem.
- Hol voltál? - támadom le egyből, bár nem nagyon szolgált rá, hogy számon kérjem.
- Csak a fejem... egy picit átázott és átcseréltem.
- Mi ázott át?-  zavarodottan kérdezek vissza. Nem tudom miről beszél. Átázott a feje?! Bármennyire próbálom kitalálni, hogy mi ázhatott át a fején egyszerűen nem tudom kitalálni.
- Semmi. Hagyjuk. - intézi el csendben. Nem feszegetem.
      Az eluralkodott csend miatt arra gondolok, hogy Alli megint eltűnt, vagy esetleg elaludt, mert már javában benne járunk az éjszakában.
- Alli, mért hívtál? - teszem fel a kérdést, ami már elég régóta érdekel, de valószínűleg választ nem kapok már az illetőtől. Fáradtan dőlök el a kanapén. Lassan pislogok, a fejem elnehezedik. Valószínűleg mindjárt elalszok. Erősebben szorítom meg a telefont, hogy erőt fejtsek ki és még véletlenül se szakadjon meg köztünk a kapcsolat. Veszekedésünk óta talán ez a leghosszabb beszélgetésünk.
- Hallani akartam a hangodat. - válaszol csendesen, rekedtesen mintha most ébredt volna. Arcomra halvány mosoly kúszik fel.
- A tiédet is jó hallani. - lehunyom a szemem, jobban belepréselem magam a fotelbe. Fejemet a karfának döntöm, ujjaimmal ütemre ütögetem gyengén az arcom, hogy felébresszem magam.
- El fogok aludni. - hoz fel egy ide nem illő témát ami nálam is bekövetkezni látszik.
- Le kéne tennünk. - mondom elkeseredetten miközben a Tv alatt villogó digitális órára pillantok, ami már 03:18-at mutat. Alli nagyot sóhajt, mintha ez lenne a legnehezebb döntése az életben, de mindketten tudjuk, hogy nem maradhatunk fent egész éjjel. Ő gondolom dolgozik holnap, én pedig... nos. Én még nem találtam ki mit is kezdhetnék magammal, az életemmel.
- Rendben. - egyezik végül meg - Jó éjszakát, Harry! - beleborzongok mikor kimondja a nevem. Elképzelem vastag ajkait, ahogy hangot a hang után kapcsolva alkotja meg a szót. Hiányzik, hogy megcsókoljam. Hiányzik minden. Míg gondolkozom, legalább fél percig nem mondok semmit. Aztán ugrik csak be, hogy én el sem köszöntem.
- Várj! - nem tudom, hogy még a vonalban van-e, de ezt akkor is el fogom mondani, ha nincs is ott. Ki kell jönnie - Csak azt akarom, hogy... nagyon hiányzol. Minden ami régen volt, nagyon hiányzik. Minden egyes pillanatom akörül forog, hogy mit tehetnék, hogy újra visszahódítsalak, mert .. valljuk be, az életem végtelenül unalmas nélküled. Elképzelni sem tudom, mi lesz ha felkelek, mert nem tudok mit csinálni. Nincs miért ... vagyis kiért felkelnem. És nem tudom, hogy hogyan tehetném jóvá - a plafon felé fordulok. Ujjaimmal végig szántok a hajamon. - Én egyáltalán nem utállak, sőt. Jobban szeretlek mint valaha - nevetek fel kínosan -, meg fogok tenni mindent azért, hogy újra együtt lehessünk. Akár szeretnéd - nyelek egy nagyot majd folytatom - akár nem. - egy pár pillanatot várok, hátha valamiféle reakció érkezik, de semmi. Alli elaludt és feleslegesen mondtam el ezt a hosszú monológot. Most már mindegy. Felsóhajtok. - Szeretlek, Alli Jackson!
- Én ...én is szeretlek, Harry Styles. - a szívem hatalmasat ugrik mikor hangját hallatja. Belőlem jóleső halk nevetés tör ki. Szóval mindent hallott - De... - folytatja végül cseppet sem boldogan. - Jó éjszakát!
- Jó éjszakát! - suttogom majd elemelem a fülemtől a telefont. Alli arca eltűnik a képernyőről és újra megjelenik a háttérnek beállított absztrakt minta. Sóhajtok egyet. Hiába mondta ki, hiába tudom, hogy szeret, ez közel sem lesz ilyen könnyű.