2. Évad 48. Rész - Mi fog történni velem?

HARR STYLES

Heart attack

   - Üdvözöljük! - szólal meg mellettem egy hang, miközben én körültekintve a reptéren valamiféle útmutatást keresek. Oldalra fordítom a fejem, hogy az ismeretlenre tekintsek. Mosolyogva biccentek a hölgyre, aki a város térképének kicsinyített mását osztogatja az embereknek. A mögöttem keringő tömeg lehetetlenné teszi, hogy egy helyben megálljak. Szinte ellöknek az útból, pedig elég biztos lábakon állok.

     Telefonomat előveszem a zsebemből. Térerő semmi. Persze, hogy nem tudok telefonálni. A mobilt belecsúsztatom farmerkabátom belső zsebébe, majd körül nézek. Szemöldökömet megrántom, mikor észreveszem a táskák sokaságát egy futószalagon. Ideje megkeresnem a cuccom.

     Kiverekedem magam a tömegből, kezd felettébb unalmas lenni ez a végeláthatatlan utazók mennyisége. Vállamra dobom utazó táskám. Töröm a fejem, mégis merre kéne elindulnom, így, hogy egyetlen iránymutatómat, sem tudom elérni. Nagyobb lélegzetet veszek az áporodott ember szagból és visszamegyek az előbb üdvözlő hölgyhöz. Karját óvatosan megfogom hátulról, mire megijed és csodálkozva mér végig úgy, hogy felém fordul.

- Elnézést a zavarásért. - mosolygok kedvesen, hogy a félelmet eloszlassam arcáról.

- Egyáltalán nem. - pislog kettőt, majd figyelmesen figyeli szavaim.

- Hol lehet itt a leghamarabb taxihoz jutni? - a fiatal nő újra elcsodálkozik, magassarkújában még magasabbra pipiskedik, hogy túllásson a tömegen. Követem tekintetét, ami a reptér előtti üvegfalhoz vezet.

- Az összes taxi sofőrünk odakint van, de eltarthat egy jó ideig, míg ön hozzájut. - száját oldalra húzza, amitől arca gyerekesebbnek tűnik. Ajkaimat "o" betűre formázom. Remek. Ismét várhatok. Pedig már annyira közel lehetek. Miami nem egy kis város, de biztos vagyok benne, hogy rögtön megtalálom Allit. Főleg, ha végre sikerülne felhívnom Poppyt, hogy ő némi instrukciót adjon. A nő velem szemben fanyar arccal néz végig rajtam, majd közelebb hajol, hogy csak én halljam. Meglepetten hajolok én is közelebb, hogy felérjen legalább a nyakamig. - Lent a parkolóban lét autó várakozik még, épp a szünetüket töltik, de mondja meg nekik, hogy Jasmin küldte magát. Ajánlom nekik, hogy elvigyék. - neveti el a végét.

- Nagyon köszönöm! - rázom meg kezét, mire ő csak mosolyogva integet bal kezével.

     Nehézkesen, de megtalálom a mozgólépcsőt, amely a lenti parkolóba visz. Odalent egészen hideg idő van, farmer kabátomat megfújja a huzat. Az autók össze-vissza járkálnak, de én ügyesen kiszúrom azt a két sárga taxit, mely a parkoló egyik közelebbik sarkában bújtak el. Elindulva feléjük már látom is, ahogy az egyik a kocsi tetején támaszkodva egy szendvicset majszol. Mikor számukra is látótávolságba érek csodálkozva pislognak rám, félbeszakítják az reggelizésüket. 

     - Jó reggelt, uraim. 

- Jó reggelt. - habognak ők is. Szemükről lerí, hogy el nem tudják képzelni mit keresek itt, az ő szünetükben.

- Fuvart szeretnék, és egy bizonyos Jasmin azt ígérte, önök tudnak segíteni. - a két fickó hirtelen összenéz, majd mosolyogva fordul vissza felém az egyik.

- Hát ha arról a bomba testű Jasminről beszélsz akire gondolok, akkor téged fiam bárhova elviszlek. - nevet bajsza alatt.

- Igen, azt hiszem róla van szó. - vakarom meg tarkómat.

- Rendben. Ha nem haragszol ezt a pár falatot még bekapom, mindössze 5 perc az egész. - mutat szépen becsomagolt szendvicsére. Biccentek, majd hátat fordítva elindulok egy irányba. Míg várom a taxim, megpróbálom elérni azt akit kerestem.

     Telefonomat újra előhúzom, arcom felragyog mikor végre megjelenik a térerő egy minimális kis foka. Megállok. Azonnal keresni kezdem a nevet, amit akarok, majd tárcsázok is. Kicsöng, kicsöng, mi tart ilyen sokáig?

- Háló?

- Poppy! Végre, hogy felveszed már. Nincs sok időm. Itt vagyok Miamiban, de fogalmam sincs merre induljak. El kell mondanod, merre van Alli.

- Harry .. én ezt nem mondhatom el...- hangja egészen halk, alig lehet hallani.

- Csak  mondj egy irányt!

- De én nem... -mondata végét nem hallom, mert hirtelen egy fekete furgon vészesen sikítozó fékkel megáll mellettem. Elemelem fülemtől a telefont, de nem nyomom ki. Tudni akarom, merre van Alli és nem állít meg egy autó amelyik megpróbál elütni. Még hallom ahogy a másik oldalról Poppy a nevemet sipítozza.

     Hátrálok pár lépést, mikor az autó nem megy el, itt akart megállni előttem. Az ablakok sötétítettek, nem látni semmit. A jármű másik oldalán kinyílik az ajtó, léptek közelednek felém. Kiráz a hideg, mikor meglátom azt az ocsmány arcot, de nem félemlít meg.

- Üdv Miamiban, Harry! - vigyorog J. Válaszra sem méltatom. Államat felszegem. Teljes csönd van közöttünk, csak a telefonomból kiszűrődő vékony hangot hallani. - Végre meggondoltad magad?

- Nem hozzád jöttem. - Utazótáskámat megdobva, a pántját egészen vállamra húzom. Elneveti magát, úgy gondolom az lesz a legjobb, ha elmegyek. Nem félemlít, meg a nagy autó. Szemem sarkából látom a taxi sofőröm, ahogy a parkoló útjára lép, hogy utána nézzen merre vagyok. Ideje indulnom. Nem is foglalkozva J-vel kikerülöm a furgont.

- Harry, utoljára kérdezem meg. Ez lesz az utolsó lehetőséged. Mellettem vagy, vagy ellenem? - hangja most már egészen karcos és dühös. Vissza sem fordulva intek egyet.

- Arról letehetsz, hogy én még egyszer neked dolgozzak. - hangomat felemelem, hogy jól hallja amit mondok. Egy kis pillanatig csak edzőcipőm csikorgása hallatszik a parkolóban.

- Oh, Harry! Ami Allit illeti... - megállok. Egyszerűen nem tudok moccanni attól ahogyan ő kiejtette a nevét a száján. Lassan fordulok felé. Szemem hatalmasra kerekedik, ajkaim elválnak. - Poppy hazudott. - a nekem szegezett fegyver ravaszát azonnal meghúzza. Reagálni sincs időm, a golyó úgy hatol át a testemen, hogy az a hátamra lök, mintha egy ágyú talált volna el. Telefonomat a fejem mellé ejtem. A telefonban lévő lány sikítozása, egy messzi ordítás, és a kocsi kerekeinek csikorgása élesen zeng fülemben. Érzem, ahogy a forró vér lávaként tör ki belőlem  és meleg takaróként teríti be a mellkasom. Pislogok, de nem látok semmit. Mi fog történni velem?